Ha a tó részeként alakítjuk ki a lápkertet mindenképpen kell egy nem rothadó szűrőréteget tenni a föld és a tó vize közé. Ennek hiányában a föld folyamatosan be tud mosódni a tóba, így az tápanyagban túlzottan dús lesz, amely a víz bezöldüléséhez vezethet. A legegyszerűbb, ha a szűrőréteget ( selyemkócot) a szegélyhez használt kavics vagy szikla után rakjuk és ezután töltjük fel a lápnak kialakított részt földdel. Tapasztalataim szerint, a lápkert esetén is érvényes, hogy a fóliának a külső talajtól el kell hogy válassza a lápkertet - szemben a fenti illusztrációval -, ellenkező esetben szivárgás léphet fel. Ha a lápkert a tó része, nincs gondunk a vízutánpótlásra, biztosak lehetünk benne, hogy mindig nedves lesz a talaj.

ez egy jó megoldás lehet:

Amennyiben a lápkertet külön egységként kívánjuk létrehozni, problémát okozhat a lápkert állandó vízellátása. Mivel nincs közvetlen kapcsolata a tóval, így állandó utántöltésre van szükség, hogy a talaj állandóan nedves maradjon.

A lápkertekbe terített földet tömörítsük le, így a későbbiekben ha szükséges, rá tudunk menni a nedves talajra anélkül, hogy belesüppednénk. A lápkertek tetejére terítsünk háncsot, kérget, amely csökkenti a párolgást, külön álló lápkert esetén a kiszáradás lehetőségét.